Műveink

Gábor (5) Molly (6)

2015. április 2., csütörtök

A reflektorfény ösvényén

Kedves Naplóm! 2012.09.02.




Első nap az új suliban! (Utólag izgatottabban gondolok vissza rá)
Miért is kell izgatottnak lenni az új dolgok miatt?
Nem igazán értem.. még egy esély, hogy elronts mindent, nemde? Mások új kezdetet látnak benne, szerintem csak egy újabb dolog aminek vége lehet majd, így vagy úgy. Nem volt kedvem új emberekkel találkozni, most nem akartam embereket magam körül. Csak egyedül akartam lenni, de tudtam, hogy pont ezt nem szabad tennem, mivel akkor csak kicsúszik a talaj alólam. Nem mintha amúgy nem lenne ez a helyzet, egyfolytában ez a helyzet a két szélsőség közt vagyok semmi több vagy fent vagy lent, sosem közte sosem lassan, sosem biztosan, néha pedig egyszerre repülök és zuhanok… Nevetek és sírok egyszerre.
Kicsit elbambultam, figyelmetlen voltam és amilyen béna vagyok rálépetem egy srác lábára. Persze, mint mindig ha eltemetem magamat ebbe a búskomor felhőbe, nem vagyok képes koncentrálni sem figyelni.







- Bocsi,elbambultam és nem figyeltem. Bocsi!- mosolyogtam kínosan-
- Nyugi! Nem eszek lányokat,de egyáltalán…embert sem!Semmi baj. Nem láttalak még tehát gondolom új vagy. Melyik osztályba jöttél?- érdeklődött-
- A második évfolyamosokhoz.- vágtam rá-
- Oh akkor üdv,az egyik osztálytársad vagyok, Vicente Vargas. Neved is van?- mutatkozott be-
- Chanel Farell.- mutatkoztam be-
- Meglátod ez a világ legjobb helye ha jó embereket választasz mint szerénységem. Mielőtt becsengetnek mennem kell mert vár Mr.Barns, majd látjuk egymást órán. Szia!- hadart kissé-
- Oké szia, és bocsi még egyszer!- köszöntem el-









A vaskos lábú és sportos alkatú, az átlag srácoknál alacsonyabb, bolíviai akcentusú, kócos göndör matt csokoládébarna hajú és kicsit mélyen ülő nagy barnás-sárga szemű, vékony ajkú, nagyon szélesen mosolygó, vidám, vaskos arcú, erős állkapcsú, nagyon laza srác gyorsan eltűnt a folyosón.
Miután lelécelt én bementem a szekrényekhez, hogy felvegyem a cuccokat, amik kellettek.
A szomszédos szekrénynél egy nálam jó pár centivel magasabb lány állt. Váll alá érő mahagóni vörös hullámos haja volt, nagy és széles borostyán szeme, kerek, szív alakú arca, telt ajkai, alabástrom bőre, hosszú lába, erős alkata volt. Amint meglátott megszólított és pergően beszélt, erős, mégis magas hangján.








- Szia!Hogy hívnak?- mosolygott és kellemes,dallamos,de határozott hangja volt-
- Szia Chanel Farell!- mutatkoztam be-
- Az a Chanel Farell aki majdnem megvert nyolc évvel ezelőtt a Nagy Alma versenyen?- kérdezett meglepve-
- Melody Torres?- kerekedett el a szemem-
- Sí!- vigyorgott és kicsit irritált a túlzott vidámsága-
- Majd négy éve nem láttalak gyere ide!- öleltem át-
- Hogy hogy Friscoban?- érdeklődtem-
- Hippie vagyok,gondoltam hű leszek a városhoz!- kacagott békejelet mutatva-
- Komolyan?- kérdeztem, mosolyt erőltetve magamra, de igazából nagyon zavart a vidámság ami átjárta az arcát és hangját-
- Nem,legfeljebb titokban!Hetedikben Aput Sacramentoba helyezték,de azt mondta költözzünk Friscoba hogy több lehetőségem legyen…Kilencedik előtti nyári szünetben erre sétáltam és megtetszett,felvételiztem és ösztöndíjas lettem!- mesélt egy nagyon lerövidített verziót-
- Jaj gratulálok!Én és Nicolas is ösztöndíjasok vagyunk, az igazgatónő felajánlotta, hogy felelőséget vállal értünk ezen a téren, mivel...- mondtam halkan-
- Anyud gondolom erről mit sem tud…- találgatott-
- Talált süllyedt!- vágtam rá helyeslően és nekem jött egy nálam egy szűk fejjel magasabb srác, amit pont láttam, ahogy súrolta a vállamat. Arcán széles mosoly húzódott, amit kiemeltek vastag ajkai és a kis ráncok, amik szétfutottak az arcán, aztán gyorsan egy ideges és komoly arckifejezés vette át a helyét. Az arca komolynak tűnt, és kicsit lekezelőnek ami zavart (ahogy az is, hogy beszélt, nem akartam emberekkel beszélni, most nem elég lett volna ha továbbmegy). Háromszöges orrán megcsillant a meleg és sport okozta izzadtság. Markáns állkapcsa és széles arccsontja erősítette a komoly tekintetét, ami arca legfeltűnőbb részéből nagy zöldeskék szeméből áramlott. Dús mogyoróbarna haja elég kócos volt, ami illett sportos alkatához és a hokiütőhöz a kezében-
- Bunkókám nem tudsz odafigyelni?!- rántottam vissza és gyorsan lehajoltam, hogy felvegyem a plüss vízilovat, ami kiesett a táskámból az ütközés miatt-
- De csak vár a húgom!Bocs,sietek- lépett le egy flegma arckifejezés kíséretében, méregetve a kezemben lévő vízilovat-
- Gondolom anyuék millióiból nem telik jó modorra…Seggfej! – szóltam be neki és gyorsan bevágtam a plüsst a táskámba-
- Mondtam már, hogy bocsáss meg, mit akarsz? Térden állva kérjem elnézésedet vagy, mi? -nézett flegmán a szemembe-
- Siess nehogy elkéss, egokirály !- szólt oda Melody-
- Ez ki?- kérdeztem-
-Vikram Chadwick, a suli egyik legtehetségesebb egyben legegomániásabb embere. Gyakorlatilag a barátnője,Vanda seggében él. Ha netalántán kedves lenne veled, csupán egy éjszakát akar…. Ne hagyd magad becsapni - avatott be-
- Ah, oké. Amúgy sem túl szimpatikus, tehát csak puszta érdeklődés, mert megfordult a fejemben, hogy suli után jól pofán verem… Idegesít, hogy feleslegesen beszél...- mondtam neki-
- Az jó….Pont pofán verni való! Na ennyire ne légy elkeseredve!- nevetett-
- Nem vagyok, habár tény, hogy ramatyul vagyok. De még nem szoktam meg itt. Csak haladjunk. El kellene csípni Nicolast is-
- Oh Nicolas...ő is felnőtt,mi?- kérdezte-
- Fogjuk rá. Elérte a pubertást,tehát kínosan ügyetlen, a személyisége viszont ugyanaz- mondtam vállat vonva-
- Ah.- bólintott-
- Ciao hölgyek- lépett oda Nico- Nicolas Far… te jó ég, Melody?- lepődött meg-
- Ja, a Scrabbles verhetetlen Úrnője. És ne nevezz hölgynek, nem apuci hercegnőjével beszélsz- kacagott-
- Meh…- forgatta a szemét Nico-
- Oké, azt hiszem mennünk kellene. Lassan kezdik az órát- mondta Melody és elindultunk-







Egy gyönyörű terem volt, profi felszereléssel,ideálisan elhelyezett nézőtérrel a jó láthatóságért, erős fényű,és mindenféle színre állítható reflektorokkal és a legmodernebb hangtechnikával, de ebben a pillanatban nem éreztem lenyűgözve magamat tőle, ehhez el kellett pár hétnek telnie, ezen a ponton nem is értettem, hogy egyáltalán felvettek ebbe a kiválóságokat nevelő intézetbe.
Alig két perccel utánunk megérkezett a tanárnőnk Mrs. Alicia Ferro aki a suli igazgatónője is volt egyben. Nyitott kicsit mélyen ülő kerek szürkéskék szemei,telt ajkai, és vidám, kerek telt arca, latinos alkata, középhosszú mézbarna haja és kellemes, nyugtató hangja volt.









- Sziasztok srácok!- köszönt kellemes hangon- Ah ti vagytok Chanel és Nicolas Farell?Gyertek énekeljetek valamit hogy megismerjük a hangotokat-
- Rendben!- mentünk ki és énekeltünk valamit ami épp eszünkbe jutott-
- Remek!Nagyon tehetségesek vagytok!Mr.Chadwick,Mr.Rivers ez volt az utolsó figyelmeztetés!Ha még egyszer késnek intőt kapnak!Üljetek le!- mondta a flegma srácnak, aki nekem jött, meg egy átható tekintetű, széles, kicsit ovális világos szürkészöld szemű hozzá hasonló termetű, homok szőke hajú vidám, csontos arcú srácnak akinek pisze orra volt és mély ránc szaladt végig az arcán amikor mosolygott-
- Elnézést!- ültek le-
- Remekek voltatok skacok üljetek le!- mosolygott a tanárnő-
- Köszönjük!- ültünk vissza-
- Nos akkor mivel ti most érkeztetek és semlegesek vagytok, ti lesztek ma a bírák. A múlthéten azt a feladatot adtam a srácoknak,hogy írjanak egy közös dalt,és koreografálják meg. Két csoportba osztottam őket,az egyik csapat Melody,Alexis,Vicente és Andrea a másik csapat Vic,Vanda,Jessica,Chris és Brandon. Hajrá! Melody, ti kezdtek!- ismertette a feladatot-
-Rendben,a dalunkban Vicente Hip-Hop zenei alapját dolgoztuk össze a mi pop dalszövegünkkel és ritmusunkkal. –ismertette a dalt Mel-








Kimentek és a „Music keeps me alive” című dalukat játszották, ami egy remek dal volt, pezsgő, életteli koreográfiával.
Majd jöttek Vic és bandája…Egy amúgy nem is rossz dallal, de csak azért is, hogy bosszantsuk a másik csapatot Melodyékra szavaztunk. És nem azért, de jobban tetszett Melodyék dala, az üzenet fontosabb volt, tetszett a hip-hop ritmus is.








- Szóval?- kérdezte tanárnő-
- Nos, az első csapat dala sokkal jobban tetszett. Van üzenet, a ritmus jó, egész reggaeton-szerű, ami nagyon király. Tetszik az egész és a koreográfia amilyen egyszerű olyan jól mutatott. A másik csapat dalában a ritmuson kívül nem túl sok művészit fedeztem fel. A ritmus jó, a szöveg… hát szerintem, ha egy kutya ugat az is többet mond, habár ez csak az én véleményem, tanárnőé a végső döntés. - összegeztem-
- Elnézést tanárnő! Lehetne egy kérdésem?- kérdezte egy barna hajú csaj-
- Igen. Mi a baj Vanda?- fordult felé Mrs.Ferro-
- Az a baj,hogy az újoncok egyértelműen nem semlegesek,hisz úgy vigyorogtak mint a vadkacsa míg azok voltak a színpadon!- panaszkodott-
- Bocsánat, de nem fogadok el ilyen kommentárt! Egy! Vigyorogtak, mint a vadalma, másrészt tudd, hogy kivel beszélsz, mert nem a játékod vagyok hanem a felettesed!Harmadszor pedig több tiszteletet követelek a diáktársaid nevében is! Van még kérdés?- replikált nevelő szándékkal tanárnő-
- Elnézést, de én maga az univerzum vagyok és nem fogadok el olyan véleményeket, mint az előbbi amit a társaim mondtak, hisz újak.- tettetett higgadtságot-
- Javíts azon amit mondtak, mert egyetértek velük,ezért nem mondtam semmit. Köszönöm skacok mehettek van elég órátok a következő feladat az hogy írjatok egy dalt, egy boldog dalt arról ami boldoggá tesz! Sziasztok! –köszönt el-
- Viszontlátásra!- köszönt el az osztály-
- Vanda bocsi,tudom túl nyers voltam. De őszinte akartam lenni. Oh hagyjuk is. Csak annyit akartam mondani,hogy bocsi, nyers voltam, jó dal volt egyébként.- mentem oda Vandához-
- Okay. Köszike.- vont vállat-
- Bocsi, de sietnem kell a következő órára, mert nem ismerem még ki magam. – mosolyogtam-
- Melyik termet keresed?- kérdezte –
- Oh a 62-es termet. – válaszoltam-
- Akkor itt menj ki a folyosón, majd egy jobb kanyar aztán balra a negyedik ajtó. – magyarázta- 
- Vanda hagyd már abba a primadonnaságot. Csak hagyd már! Te meg haladj, nem voltál nyers- szólt oda vic  
- Oh nagyon kedves vagy, köszönöm szépen. – válaszoltam, ignorálva Vic megszólalását- Ti nem jöttök? – 
- Jaj még nem, megvárom a pasimat. –mutatott Vicre- 
- Okay,majd találkozunk, sziasztok- siettem ki a teremből- 
-Szióka! –köszönt el-









Elindultam arra amerre Vanda mondta. Az egész iskolát imádtam,szerelmes voltam a helybe. Épp álmodoztam és az órarendembe merülve indultam el a terem felé, ahogy Vanda elmondta amikor...






- Várj! Ne menj oda be!- figyelmeztetett Vic- 
- Mert? Most mi van? Előjogod elsőként bemenni, vagy netán a pórnép nem teheti be a lábát a királyi engedélyetek nélkül? - néztem meglepve és irritáltan a szemébe-  
- Mert ha bezárod nem tudsz kijönni az egy szertár…Csak kívülről nyitható, hogy akiknek nincs kulcsuk,azaz engedélyük sem hogy kihozzák a hangszereket bent maradjanak és elkapják őket. Nem lenne jó kezdés ha itt találnának. De csak hajrá... – magyarázta el- 
- Kösz.- vágtam rá- De miért követsz? Tudtommal nem kértem a pátyolgatásodból! – 
- Nem akartalak követni, csak kellene délutánra egy gitár, azt akartam az egyik szertárostól elkérni, te meg épp be akartál rontani, szóval… de mint mondottam volt, csak nyugodtan, nem engem csapnak majd ki – válaszolta- 
- Okay, megleszek… Megyek is, még el kell mennem a teremig, és beszélnem kell Mrs. Ferroval… És kicsikém, hidd el nincs semmilyen szükségem arra, hogy őrködj felettem. Húzz el, tedd a dolgod. –vontam vállat és koholtam le aztán megláttam, hogy gesztikulálás közben a karkötőm felcsúszott és felfedte a vöröses hegeket a karomon és gyorsan ráhúztam a karkötőmet ahogy azt is láttam hogy odakapja a tekintetét, de nem veszi észre miért lettem annyira izgatott a karkötő miatt- 
- Most mi a bajod? Hogy segítettem? Tudod, néha neked, a nagy Chanel Farellnek, is muszáj segítséget kapnod. Nem értem miért vagy bunkó jelen helyzetben, mindegy… Menj csak- csóválta a fejét a mondat végén- 
- Jaj Vikram, hol voltál? Azt hittem a teremben leszel. Oh értem, pátyolgatod a csajt, hogy te légy a nap hőse. Azt hittem azt akarod itt találják…- jelent meg Vanda- 
- Mindegy még úgyis beszélni akartam Mrs.Ferroval… és az, hogy mi bajom nem a Te dolgod, cicám. –vontam fel a szemöldököm és otthagytam őket-








A terem felé vettem az irányt, közben összefutottam Melodyval, és egy másik, nálam kicsit magasabb lánnyal. A lánynak kellemes körte alakja volt,kerek, széles csípő vékonyabb vállak, ami kiemelte a táncos mivoltát (egyetemben izmos lábaival), a lapockája alá érő karamell szőke haja volt, enyhén V alakú arca, nagy és csillogó kerek élénk zöldalma színű szemei, hamvas,szeplős bőre,és vékony, keskeny ajkai sugárzó kerek mosolyra húzódtak és egyből felém nyújtotta a kezét, bemutatkozóan.




- Szia, Alexis Costa vagyok, Torinóból – ráztunk kezet kicsit kínosan- 
- Chanel Farell, Mexicoból- mosolyogtam a kezét rázva- -Örvendek!- mondta lelkesen- 
- Szintúgy!- mosolyogtam rá barátságosan nagy erőfeszítés által-








Annyira tetszett a suli, és vártam a másik fázist, amikor folyamatosan pörgök majd. De egyelőre ebből kell kihoznom a legjobbat, ami alvás, evés, önutálat, alvás, evés, önutálat, és így tovább. De ebből ennyit.
Elbeszélgettük a napot, és az órák elején a bemutatkozás elmaradhatatlan dolog volt, na de ami kell, az kell.
Mikor hazaértünk Anyu faggatott a suliról, elmondtuk neki hogy ugyanolyan szürke és ugyanúgy tele van idiótákkal és stréberekkel mint az összes többi suli, meg hogy a büfében az innivaló indokolatlanul drága…Ez a válasz ínyére volt, így nem is kérdezgetett tovább csak vacsoráztunk. Vacsora után lezuhanyoztam aztán belevetettem magamat az alvás kalandjaiba.
Másnap elkezdtünk a munkalehetőségekről ötletelni Nicoval. Továbbá őrült fogadásokat kötöttünk, hogy meddig tudjuk titkolni Anyu elöl a művészeti sulit. A legjobb fogadás egy év volt! (Melodytól)
Szinte kétségbeesetten menekültem Vic és Vanda elöl egyikükkel sem akartam találkozni. Nem veszek részt a hatalmi harcukban… Nem akartam a játékszer lenni, amin két kutya marakodik, így minél messzebb akartam kerülni tőlük!
A nap végére visszazuhantam a rosszkedv mélyére…Nico fagyival segített, amiért hálás vagyok neki...De amint hazaértem lefeküdtem és miután megettem a majdnem fél kiló fagyit elaludtam és reggelig ki is voltam ütve, akkor Nicolas vert fel nagyobb erőlködés árán és amint rájöttem, hogy láthatja a karomat rögtön magamra rántottam a paplant, hogy elfedjem, mert egy vágás volt rajta. Nagy nehézségek árán kikászálódtam az ágyból, felvettem valamit, és elindultunk-









VIC SZEMSZÖGE: 2012.09.02.








A nevem Vikram Chadwick, de mindenki, aki ismer Vicnek hív, félig olasz félig török vagyok, de az olasz vérem a dominánsabb, van egy húgom Valeria, akit az olasz nagybátyám halála után úgymond örökbe fogadtunk, és egy másik családdal,Moorékkal élünk együtt Apám és Mr Moor üzleti kapcsolata okán.
San Francisco király hely, imádom és itt ismertem meg a legjobb barátaimat Brandont, és Christ, akikkel a sport gyanánt találkoztunk, majd kiderült, hogy mindhármunkat felvettek a művészeti akadémiára, így ez is közös történet.
A nyarakat rendszerint a nagyszüleimnél töltöm ez ezúttal sem volt másképp…Még mindig nem hevertem ki a nyarat…Mint mindig, ha a szüleimnek baja van velem,most is Törökországba küldtek a nagyszüleimhez, ami még nem is lenne rossz, mert az országgal nincs bajom, nekem inkább a vallással van bajom! Azzal viszont nagyon sok…Főképp a nők szerepe nem tetszett, mivel én erős személyiség vagyok és egy hasonlóan belevaló és nagyszájú lányt keresek magam mellé, aki mer visszaszólni, aki meg feleselni és mer nagyra törni.
Bennem az olasz vér jóval dominánsabb(mint említettem az elején),annak ellenére, hogy világ életemben töröknek neveltek…Egyszerűen csak NEM!
Mivel utálom az egészet mikor hazajövök mindig türelmetlen és ingerült vagyok és legfőképpen figyelmetlen. Se hall, se lát, csak kapkodok és rohanok, hogy elszabaduljak végre otthonról.
Ez most sem volt másképp, így nekimentem egy lánynak, akinek nagy mandula alakú világoskék szemei voltak, amik egyből lángra gyulladtak ahogy nekiütköztem, de úgy látszott mintha évek óta nem aludt volna, mivel szemei vérben úsztak, amit a suli erős fényei még inkább kiemeltek, aztán ezt fokozta a dús, ébenfekete szempillája. Vékony, kerek arca volt, vékony V alakú álla, ami keskenyítette arcának vonalát, és hosszú, háta közepéig érő hullámos aranybarna haja volt. Latin testalkatú lány, ami azt jelentette, hogy szélesebb csípője volt,és erőteljes,szép lábai, valamint alacsony termete és kreol bőre volt… Utolsó megjegyzés, hogy egy Doctor House-os „Do I get Bonus Points if I act like I care?” De amint kitágult a látóterem és megláttam a lányt ,aki vele volt,Melody Torrest, akinek a szeme egyszerűen villámokat szórt felém,persze jogosan….
Mivel egész nap kapkodtam és le akartam késni Vanda dalának prezentációját elkéstem az óráról. Ott ült a csoport,Mrs Ferro leteremtett a késésért,és kiderült hogy Melodyék dalát késtem le nem azt amit akartam,de mindegy… Mivel az újonnan érkezett diákok voltak a legsemlegesebbek a teremben Mrs. Ferro őket kérte meg,hogy válasszák ki a nekik jobban tetsző dalt. Nem kell mondanom, hogy Melodyék dala ezerszer jobban hangzott és koreográfia is volt ezért őket szavazták meg. Ez nekem egyértelmű és logikus döntés volt, nem úgy Vandának, aki elkezdett hápogni….mint mindig, ha valaki jobb… Szóval elkezdett hápogni és összekapott a tanárnővel, majd Chanel kért tőle bocsánatot „MERT NYERS VOLT’ ami igaz volt, de igazán kijárt Vandának. De még gázabb hogy… CHANEL TŐLE!? DE ez csak az én lelki békémet zavarta fel ennyire…Utána váltottak egy-két szót majd Chanel elment…Vanda gyanúsan festett ezért megkérdeztem mi történt, de semmit nem mondott csak hogy minden oké. De azért biztos, ami biztos alapon arra vettem az irányt amerre Chanel ment, hogy nehogy eltévedjen. Mint kiderült a gyanúm beigazolódott, és Vanda egy szertárhoz küldte, amit csak kívülről lehet nyitni, hogy ne tudjanak kihozni semmit tanári felügyelet nélkül, ugyanis ha valaki bemegy az ajtót nem lehet kitámasztani így ha illetéktelenek akarnak hangszert elvinni bent ragadnak,mert akik illetékesek azoknak van kulcsuk és ki tudnak jönni. Szóval oda küldte el őt…Éppen be akarta csapni az ajtót, amikor utolértem, és épp hogy meg tudtam fogni, hogy ne zárja be. Általában elsiklom Vanda szemétkedései felett, inkább nem figyelek. De mióta ez a szemétkedés olyanokra is kiterjedt akikkel még egy szót sem beszélt megtanultam úgy tenni, mintha nem figyelnék, pedig nagyon is lestem a szemétkedéseit. Nem vágtam a fejéhez, nem egyből, legalábbis. Csak igyekeztem akadályt gördíteni az ilyenjei elé. Ennek sem volt olyan felemelően hősies oka, semmi más, csak az hogy borsot törjek az orra alá, és persze ott van, hogy segítsek másoknak. Mióta kicsúszott a kezeim közül az irányítás úgy egy éve, és elvesztettem a legjobb barátomat miatta, mindent azért teszek, hogy a családom és Vanda rosszul érezzék magukat miattam.










- Várj!Ne menj oda be!- figyelmeztettem- 
- Mert? Most mi van? Előjogod elsőként bemenni, vagy netán a pórnép nem teheti be a lábát a királyi engedélyetek nélkül? - nézett meglepve és irritáltan a szemembe-  
- Mert ha bezárod nem tudsz kijönni az egy szertár…Csak kívülről nyitható, hogy akiknek nincs kulcsuk,azaz engedélyük sem hogy kihozzák a hangszereket bent maradjanak és elkapják őket. Nem lenne jó kezdés ha itt találnának. De csak hajrá... – magyaráztam el- 
- Kösz.- vágta rá- De miért követsz? Tudtommal nem kértem a pátyolgatásodból! – 
- Nem akartalak követni, csak kellene délutánra egy gitár, azt akartam az egyik szertárostól elkérni, te meg épp be akartál rontani, szóval… de mint mondottam volt, csak nyugodtan, nem engem csapnak majd ki – válaszoltam- 
- Okay, megleszek… Megyek is, még el kell mennem a teremig, és beszélnem kell Mrs. Ferroval… És kicsikém, hidd el nincs semmilyen szükségem arra, hogy őrködj felettem. Húzz el, tedd a dolgod. –vont vállat és koholt le aztán meglátta, hogy gesztikulálás közben a karkötője felcsúszott és hirtelen nagyon zavart lett miatta, egyből elkezdett vele babrálni, amennyire láttam csúnya allergia vöröses foltjait akarta elfedni- 
- Most mi a bajod? Hogy segítettem? Tudod, néha neked, a nagy Chanel Farellnek, is muszáj segítséget kapnod. Nem értem miért vagy bunkó jelen helyzetben, mindegy… Menj csak- csóváltam a fejemet a mondat végén- 
- Jaj Vikram, hol voltál? Azt hittem a teremben leszel. Oh értem, pátyolgatod a csajt, hogy te légy a nap hőse. Azt hittem azt akarod itt találják…- jelent meg Vanda- 
- Mindegy még úgyis beszélni akartam Mrs.Ferroval… és az hogy mi bajom nem a Te dolgod, cicám. –vonta fel a szemöldökét és otthagyott minket- 
- Ez mire volt jó?- fordultam Vanda felé- 
- Jaj mi? Semmit sem csináltam. – mosolygott- 
- Aha. –forgattam a szemem unottan és dühösen- 
- Inkább örülj, hogy megóvtalak ettől a tömény depressziótól és neveletlenségtől! Semmit nem vesztesz vele!- fellengzett – 
- Ja mert a Prada és Gucci a legfontosabb problémák a világon…- hagytam faképnél- 
- Vikram, tudom, hogy kiállhatatlan vagyok,de te meg értsd meg hogy nincs önbizalmam és nagyon fáj, hogy soha nem figyelsz rám!- mondta elhagyatottan- 
- Szép! Tudod, ezen hamarabb kellett volna gondolkodni! Amúgy sem hiszem el már egy lélegzetvételed sem!- mondtam gyorsan és sietve elmentem-








Annyira bosszantott, hogy Vanda megint olyanokkal szemétkedett, akit nem is ismer. Napról napra ugyanaz a sláger.











VANDA SZEMSZÖGE: 2012.09.02.







A nevem Vanda Moor, és Istanbulban nőttem fel, magántanulóként, és öt éves koromban San Franciscoba költöztünk, ahol Apu a cég vezérigazgatója lett. San Franciscoban rendes iskolába járni, a sok béna közé… Egészen addig semmi izgi nem történt, amíg Vikram Cediz és családja nem érkezett meg. Apu munkát adott az apjának Ali Cediznek és mivel nem volt hol lakniuk felajánlotta nekik, hogy lakjanak nálunk, azóta nálunk is laknak. Azóta Vikram és én is felnőttünk, és jártunk…Egészen addig amíg nem érkezett meg Chanel,az új csaj a suliba.
Az új csaj idegesített az első adandó alkalommal belém kötött. Nélküle is folyton szidtak és sosem vagyok elég de Ő minden ok nélkül mindenbe belekötött amit csináltam az órán... Utána meg annyira egyértelműen nyomulásból bocsánatot kért, látszott, hogy mindig Ő a jókislány! Ráadásul Vic is szimpatizálni látszott vele, aztán amikor rossz irányba küldtem láttam, hogy Vic utána megy és kettesben álldogálnak amikor odaértem, mert kerestem Vicet. Annyira feldühített a viselkedésük mind Chanel viselkedése,mind Vicé. Vikram tartozik nekem, sokkal! Amit én be is fogok hajtani rajta, vagy így vagy úgy!
Amíg élek Vic nem fog más lányra még csak gondolni sem!
Tudom, túlságosan is uralkodni akartam rajta,de Ő volt az egyetlen akin uralkodhattam, Jessicán kívül, és mindenki más csak apuci kicsi lányának kezelt, ami zavaró. Nem vagyok kivételes, de attól még jogom van a szeretethez! Jogom van a tisztelethez!Harcolni fogok magamért, és a dolgaimért, ahogy arra a szüleim neveltek.
Délután találkoztam Jessicával és beszélgettünk egy kicsit, nem volt formában, de nem is nagy baj… Ki kellett háborognom magamat.







- Ez az új lány… Derítsd ki miféle!- mondtam amikor leültünk-
 
- Ugyan, Van, ne parázz miatta. Esélye sincs Vicnél- nyugtatott-


- Fogd be! Majd én tudom mit csinálok drágám! Mit tudom én, barátkozz vele! Infókat akarok, gyorsan és sokat!  Amilyen kis hiszékeny, bevenné, hogy érdekel téged- magyaráztam-
 
- Oké.. Bár én a helyedben Vicre figyelnék- javasolta-
 
- Pont ez az, rá figyelek. Olyan akarok lenni ami neki kell- helyeseltem-
 
- És ez a Chanel, Ő az aki neki kell?- kérdezett-
 
- Igen, ne értetlenkedj már!- forgattam a szemem-
 
- Bocsika- emelte fel a kezét-
 
Tehát mit csinálsz?kérdeztem-           
                                                                    
- Megismerem a csajt, és beszámolok róla neked, Van- válaszolt szárazon-
 
 - Köszike baby- kacsintottam-
 
 -Tudod, nem ártana….- magyarázkodott-- Nem! Pofa be és mars Chanelhez!- fakadtam ki-
 
- Oké… de én még mindig azt hiszem, hogy Vic jogosan dühös. Hisz szüksége lett volna a támogatásodra, és nem is lett volna baja veled, ha nem látja ahogy velem viselkedsz meg a másik srác akit lesmároltál piásan. Tudod, neki is vannak jogai.- védtem meg Vicet-

- Azt mondtam pofa be- kiabáltam vele- 
 
- Ciao Jessy. Holnap nem lesz Mrs. Lanzani tehát, nem lesz olaszunk holnap. Ezt az öt oldalas tesztet kell megcsinálni a következő óráig- ült le Vic Jessica mellé és átadott neki egy köteg papírt-
 
- Grazie Mille- nevetett Jessica- Akkor holnap lyukasóra?-
 
- Pff… Nem tudom. Mrs. Ferrot ismerve, bejön elmondja, hogy nincs óra, mi a feladat aztán arrivederci- mosolygott Vic-
 
- Király. Mizu a spanyoloddal?- érdeklődött-
 
- Hmmm… jól haladok, de kéne még egy jó adag gyakorlás a nyelvvizsga előtt, úgy hat hónapom van. Az ilyen szempontból nem túl sok, pláne a hoki mellett- mondta Vic- 

- Jaa igen…hallottam, hogy kikaptatok a medvék ellen… ne parázzatok miatta. Ha veretlenül mentek tovább megvagytok- váltott témát Jessy- 

- Ja tudjuk. De kéne egy jó középmezőnyös. Mármint valaki aki nem fél a verekedésbe ugrani, meg ilyenek. A mostani srác aki a poszton van nem túl belevaló, profi, de nem fenegyerek- mesélt Vic-


- Vágom. Azzal sem lesz baj szerintem-


- Nem ám… Másik téma, Chanelt nem láttátok? Neki is oda kellene adni, és amúgy is mondani akartam neki valamit, amit reggel elfelejtettem- kérdezte Vic-


- Nem láttam, suli után gyorsan eltűnt Ő is a tesójával együtt- vont vállat-


- Melody vagy Alex?- érdeklődött-


- Sajna nem- válaszolt Jess-


- Oké. Még egy jó hír neked. Rájöttem a vibrato javítási technikájára- mesélt Vic-

- Mi? Imádlak! Hogy kell?- pattant fel Jessica-
 
 - Oh, tehát. Beénekelsz, nagyon nagyon nagyon jól. Aztán hátrahajtott fejjel szolmizálsz, a legmagasabb hangig. És a legmagasabbat kitartod, egyre hosszabb ideig kellene neki sikerülnie, és ta-da vibrato!- avatta be Vic a dologba- 
 
- Imádlak! Király vagy, vissza is sietek a suliba gyakorolni. Otthon kicsit nehezebb, több a zaj- állt fel Jessica és elment-  
 
- Megyek a suliba én is, ha nem nekik akkor a szekrénybe teszem ezeket, reggel odaadom legrosszabb esetben- állt fel ő is és elmentek-








Ez volt tehát a tervem, Jessica minden infót megad nekem, én pedig azokat használva elmarom őt innen. Mindent be fogok vetni, hogy megvédjem azt amiért eddig harcoltam. Vicet, és azt aki/ami vagyok. Mindenki azt hiszi képtelen vagyok cselekedni, emberi lenni. Pedig ugyanolyan törékeny vagyok. És valahányszor Vic így megjelent anélkül hogy hozzám szólt volna úgy éreztem magamat, mint egy rongydarab.