2. fejezet
- Anya, lassíts egy kicsit, még elütsz
valakit.- nyafogtam félig becsukott szemmel.
- Akkor legalább mára is lesz munkám.- mondta,
miközben tövig benyomta a féket, mert egy lámpa épp két másodperce váltott
pirosra. Megint lesmároltam a kesztyűtartót és már annyiszor megtörtént, hogy
kezdek romantikus érzéseket táplálni a szexi fekete műanyag felület iránt.
Végül is ahány srác érdeklődik irántam akár már ma igent mondanék, ha elég nagy
lenne a gyémánt a gyűrűn. De miből is venne, még állása sincs, itt lakik a
kocsinkban. Miért is elmélkedek egy kesztyűtartón. Ennyire magányos lennék?
Anya
elindult volna, de egy barom kiskölyök átrohant előttünk és az orrom most a
másik irányba ferdült, egyre jobban megerősítve azt a sejtésemet, hogy
gyűjtenem kéne orrplasztikára.
Anya nem a legnyugodtabb lélek és a gyerekeket
sem különösebben kedveli szóval sietve lehúzta az ablakot és kiordított még
mielőtt a gyerek eltűnt volna a sarkon.
- Héj te remélem, van egészségbiztosításod,
mert ha még egyszer átrohansz, így előttem nem fogok fékezni.
Szegény
kisfiú még pofára is esett miközben visszafordult, hogy megnézze milyen őrült
néni ordítozik neki. Anya visszahúzta a fejét és jóízűen röhögött miközben 5
centiméterrel jobbra araszolt és most a gázpedált nyomta megint tövig. - Hah, a
mai nap is jól kezdődik!
- Nem
tudom elhinni, hogy téged felvettek az orvosira még munkát is adtak neked,
miközben kisgyerekeknek okozol maradandó traumákat.
- Nem volt
empátia vizsga vagy ilyenek.
-
Gondoltam, mivel akkor nem lennél agysebész és akkor nem lennénk
gazdagok.
- Héj a Titanicban,
amikor Rose búcsút mondott Jack-nek, majdnem sírtam.
- A
nevetéstől, az egész mozi minket nézett, mert annyira nevettél, hogy ráöntötted
az előtted ülő nőre a kóládat.
-
Mindenki tudja, hogyha Rose összehúzta volna magát, akkor Jack simán fel
tudta volna magát szuszakolni arra a hajódarabkára és akkor boldogan élhettek
volna, de nem, mert Rose lévén a gazdag, elkényeztetett liba, aki volt
szétterült és direkt kinyírta Leonardo DiCapriót akit még egy Oscar sem
vigasztal.
-
Mindegy, Mr. Harry mondta, hogy informáljalak arról, hogy be kéne menned,
mert beszélni akar veled.
- Hát
mit csinált az én kislányom, csak nem megvert valakit. Olyan büszke lennék rád.
- Csak
elaludtam az egyik órán.
- És
erről akar velem beszélni? Ha nem akarja, hogy elaludjatok, akkor tartson
érdekesebb órákat. Matek tanár, legyen logikája
- Én is
ezt mondtam és büntetésbe küldött.
- Nyugi
megmondom neki, hogyha bármikor agyműtétre lesz szüksége, akkor én vagyok az
egyetlen Honoluluban és nem ajánlom, hogy az egyetlen agysebész lányát
büntetésbe küldje. Ohh, ezt fel kell vennem.
Tudom,
hogy amikor anyát hívják, akkor kb. egy órán át dumál, megfűszerezve a mondatait
bonyolult orvosi lexikonokban található szavakkal, amiket senki sem ért még a
kollégái sem. Unatkoztam szóval, mint mindig kibámultam a mellettünk elballagó emberekre,
akik Starbucks poharakat szorongattak vagy éppen az Instagramra posztoltak egy
általuk jónak gondolt szelfit egy arcot karmolóan klisés szöveggel együtt
mintha bárkit is érdekelne a nyomorult kis életük és az irreleváns, ostoba
véleményeik. Oké, oké. A nagyanyjukat talán érdekli, bár emlékszem, amikor
egyszer a nagyimnak meséltem arról, hogy megmentettem egy cicát azt mondta,
hogy fogjam be, mert éppen a szexi szörfösöket nézi. De a nagyi mindig ilyen
volt, egyszer elcserélt egy tucat tojásért és mondta, hogy kicsivel később
szökjem vissza. Mindig azt mondta, hogy az életre tanít egy életre, amiben
eladod a családtagjaidat és megeszed a szomszéd kutyáját, mert mindig a
pázsitodra hány. Nem csoda, hogy anya nem engedi, hogy hot-dogot együnk nála.
-… oké szóval ma Hawaii kormányzójának a fiát
fogjuk operálni szóval, készítsd elő a műtőt tizenegy órára. Oké talán
hathatunk egy kicsit a kormányzóra, hogy emelje a béreinket, mármint eléggé
izgulós vagyok. Na, mennem kell.
- Szóval akkor beszélsz majd a matektanárommal?
- Nem hiszem, nincs kedvem és időm se.
- Akkor mit csináljak? Nem fogják csak úgy elengedni
a büntetést.
- Ezen változtatna valamit, ha én beszélnék
velük? Valószínűleg így is úgy is megbüntetnek.
- Igen, de elmondhatnád nekik, hogy azért
voltam fáradt, mert neked kellett segítenem.
- Erről már beszéltünk, és jól tudod, hogy nem
sülne el jól a dolog. Téma lezárva. Kibírsz egy délutáni bennmaradást.
Ekkor érkeztünk meg a suli elő, szóval a
legjobb megsértett és lázadó tini képet magamra öltve kivágtam a kocsi ajtaját,
kiverekedtem magam az öv alól majd kirontottam a kocsival és megpróbáltam
becsapni az ajtót miközben dühösen hunyorítottam anyára, de a pulcsim cipzárja
beakadt a kilincsbe és elszakította. Anya röhögött én meg még dühösebben
elviharzottam az suli kapuja felé a pulcsim meg szakadtan lógott rajtam. A
legközelebbi kukánál le is rántottam magamról és egy labdaként belevágtam a
félig megevett szendvicsek és rohadt almák közé. Te jó ég mennyit pazarolnak
ezek az elkényeztetett barmok. Belöktem a suli kétszárnyas ajtaját, mint ahogy a
hollywoodi filmekben szokták a menő csajok, amikor éppen mennek bosszút állni
valakin és mindenki szájtátva bámulja, hogy milyen magabiztosak és szexik. Hát
igen én is így nézhettem ki a magabiztosság meg a szexiség nélkül, meg a
temérdek imádó nélkül, aztán eszembe jutott, hogy még mindig utálom anyát szóval
próbáltam megtartani, legalább amíg be nem érek a mosdóba. Nem tudom, miért a
mosdóba menekülnek az emberek a filmekben, és hogy én miért a filmek szerint
vitelezem ki az oktatási életem, de igazából pisilnem is kellett szóval a mosdó
tökéletes helynek a bizonyult testi és lelki szükségleteim csillapítására.
Szóval berontottam a mosdóba, kicsit sajnálom, hogy az ajtók látják kárát az
emberek dühének, szerencsére senki nem volt bent és elkezdtem szidni anyát, a sulit,
az életet és mindenkit, aki eszembe jutott, aztán pisiltem, megmostam a kezem
és bementem az első órára.