4.
fejezetem
Uhhh.
Már megint elfejtettem beállítani a ébresztőt. Francba, még egy
késés a suliból. A negyedik a héten, a negyedik napon. Hmmm, majd
holnap megpróbálom még egyszer, egyszer csak sikerül. Várjunk,
ma Taco Csütörtök van, be kell mennem a ingyen tacómért.
"Országomat egy tacoért" mondta egyszer egy híres ember
a múltban. Valószínűleg mexikói volt.
Most
az emberi élet legbonyolultabb, legszomorúbb, legmegterhelőbb
feladatát fogom végrehajtani: lerúgom a takarómat és felkelek,
hogy elkezdődjön az oktatási tortúrám. Drukkolj. Sikerülni fog.
Meg tudom csinálni. Nem, mégsem. Semmi esély. Csak gondolj a
tacóra. Érzem a hívását. Határtalan ereje és ínycsiklandozó
aromája gravitációs mezőként emeli ki édes álmokkal és friss
reggeli vizelettel teli testemet. Mivel a vizelet úgy döntött,
hogy minél előbb el akarja hagyni meleget adó testemet ezért a
WC-re siettem. Belenézek a tükörbe és megijednék ha nem néznék
ki még a legrosszabb állapotomba is eszméletlenül
szívdöglesztően. Ha sietek talán még beérek a második órára,
ami matek. Nem akarok beérni. De muszáj. A tacóért mindent.
Lehet, hogy apu mexikói volt?
Ha
érdekel, apu még a születésem előtt elhagyta a családunkat és
életem 17 évében még egy fotót sem láttam az "ostoba
arcáról". Azt tudom, hogy a hatalmas orromat tőle örököltem,
csak úgy mint az összes negatív személyiségjegyemet és testi
hibámat, anyu szerint. Ja és minden pozitívat tőle,
természetesen. Miért ilyen nagy az orrom? Miért ilyen nagyok a
füleim? És nem azért, hogy jobban halljalak. Legalábbis biztos
nem azért, hogy jobban halljam, hogy mik hibásak bennem és rajtam?
Miért nem vagy magasabb? Miért vagy ilyen vékony, miért nem eszel
többet? Téged nem zavar, hogy ilyen nagyok a szemeid? Amikor ezeket
mondják én ezt hallom: "Nem veszed észre, hogy milyen
elcseszett vagy?".
De
igen. Látom és zavarnak is. Nem is szeretek tükörbe nézni, mivel
úgy érzem, hogy a tükörképem röhög rajtam. Be akarok húzni
neki. Fogja be. Mindenki fogja be! Miért érzi minden egyes ember,
hogy bármi joga van megjegyzéseket tenni a testem bármely
alkotóeleméről? Mert fáj, nem erősen, de mintha enyhe és gyenge
lökéssekkel fokozatosan mélyebbre és mélyebbre esnék egy
homályos és kilátástalan kút fenekébe. A kútból pedig nehéz
a felemelkedés. Néha lehetetlen. Vajon hol járok a kútban? Már
az alján vagyok? Vagy még annál is lejjebb? Van még kiút?
Elkések!
Mikor telt el ennyire az
idő? Hol van a táskám? Hrrr, hol a francban van a zöld, „
I would eat your brain, if you had one” pólóm? Ez már a negyedik
alkalom, hogy lenyúlja a cuccomat. Azt hittem a megcsonkított
plüssmaci hulla tartalmas és egyértelmű üzenetként szolgált
fiatal és butuska húgocskámnak.
Meglátjuk mit szól egy zsiráffejhez a vattával
bemocskolt
párnácskáján? Majd
holnap, most kést élezni sincs időm.
Ahh
anya tegnap megkért, hogy mosogassak el! Majd
amikor hazaértem megcsinálom,
vagy megzsarolom a húgom. A
zsiráfja
élete vagy mosogatás? Még
hogy
nem tanulhatsz semmit a Keresztapából! A kistestvérek
gyakorlatilag azért léteznek, hogy kifejleszthesd e
nélkülözhetetlen képességeket a szervezett bűnözésben.
Még
nem is mondtam, hogy Honolulu melyik börtönében,
mások előnyben részesítik az oktatási intézmény szót, töltöm
mindennapjaim monoton óráit. Igazából a suli hivatalos
elnevezését sem jegyeztem meg, ismerve az amerikai patriotizmust
valószínűleg egy elnök nevét viseli, aki még jobban elcseszte a
„ Lehetőségek Országát”. Mivel anya nem akarja, hogy a
„züllő” és „romlandó” amerikai
ifjúság rám is kivesse morális és intellektuális pusztulást
hozó hálóját, egy magas presztízzsel bíró magániskolába
íratott, amikor eljöttem a középsuliból. Bár én tudom, hogy
tévképzetekbe ringatja magát ha azt hiszi, hogy az én sulimban
bármivel is jobbak a tanulók mint egy átlagos gimiben. Az
mindenesetre igaz, hogy az tanulók akadémikus teljesítménye
alapján a mi sulink a legkiemelkedőbb az egész államban, de ez
nem azt jelenti, hogy az intézmény egyfajta kolostor, amelyben
mindenfajta földi élvezetet megtagadó szerzetes írogatja, hogy
milyen istenit smaciztak ma egy szobor formás kis lábaival. Éppen
ellenkezőleg, minél magasabb az IQ, annál nagyobbat esik mikor
iszunk. Ami
még ennél is jobb ha az első sorba szól a jegyed a suli minden
szegletében történő drámához.
Hol
van az a rohadt busz? Már megint késik!? Itt azt írja ez a hülye
menetrend, hogy pont most kéne érkeznie egynek. Idegesít
ez a idióta, barom tömegközlekedés és, hogy nem bírnak normális
időben megérkezni. Nem ezért fizetik őket? Hogy a sok nyomi ember
eljusson a munkahelyére és hozzájáruljon a kapitalizmus további
virágzásához? Miattatok fog elbukni Amerika buszsofőrök. Remélem
érzitek
a bűntudatot amely a sötét és puszta lelketeket
szurkálja. Ha
van lelketek.
Minden
egyszerűbb lenne ha anya végre venne nekem egy autót. Megérdemlem.
Ezt állandóan bebizonyítom mint például tegnap
is, megkért, hogy ne egyem meg az utolsó sütit és nem ettem meg.
Ez
egyértelmű jele a felelősségteljességnek. Vagy amikor a húgomra
kellett vigyáznom és csak az egyik ujja tört
el. A gyűrűs ujja volt, úgysem házasodik meg soha, nincs szüksége
rá, és ki gondolta volna, hogy komolyan veszi, hogy fel kell, hogy
nyalja a padlóra öntött narancslevet és aztán én rálépek.
Ilyen az élet, a hülye húgok megsérülnek.
A
busznak már 5 perce meg kellett volna érkeznie. Hamarabb beérek ha
sétálva megyek. Na
jó, de előbb idefirkantok valami kedveset, remélem látni fogják.
Meg is van az alkoholos filcem. Szóval: „Mi a szarért írjátok
ki, hogy jön az a kibaszott busz, ha basztok betartani?” Mosolygós
smiley és egy szívecske, kész. Na most már vandálnak számítok,
ezt is kihúzhatom a bakancslistámról. YOLO.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése