1.
fejezet
Iszonyatos
fejfájással keltem fel. Na jó az iszonyatos egy kicsit túlzás de
az a fajta fejfájás volt ami nem annyira hasogató mégis érzed és
tudod, hogy ott van, vagyis a legrosszabb. Úgy emlékeztem, hogy
tegnap este valaki erősen fejbe vágott, de arra már nem, hogy ki
volt az és hogy miért tette. Mindegy bevettem pár tablettát és
máris jobban lettem. Aztán jött a neheze, ki kellett kelnem az
ágyból. Az még fejfájás nélkül is bonyolult. Az ágy olyan
puha és meleg és kényelmes, az élet pedig rideg és gonosz és
inkább maradnék az ágyamban minthogy emberekkel kelljen
kommunikálnom meg hasonló élet-cuccokat csinálni. Szóval, hogy
közelebb kerüljek a felkelés pillanatához a hasamra fordultam és
még a fejemet is felemeltem 5 másodpercre. Nem volt kellemes vissza
is zuttyantam a párnára. Hát megpróbáltam. Kemény küzdelem
volt és a gravitáció nyert, mint minden egyes alkalommal
Aztán
meghallottam az e világban létező legförtelmesebb,
leggyalázatosabb hangot, amit minden ember gyűlöl. Ez a hang
tönkreteszi az összes reggelemet és megmérgezi az egész
életemet. Ez a hang Taylor Swift Bad Blood című száma, amit
meggondolatlanul beállítottam ébresztőnek reggelre amikor a
kedvenc számom volt. Soha, de soha ne állítsd be ébresztőnek e
kedvenc dalodat. SOHA.
Le
akartam csapni, hogy elhallgattassam de véletlenül levertem és
képernyővel lefelé a földre zuhant, mint ahogy egy normális
telefonfüggő tinitől elvárható, azonnal felugrottam, már egy
csepp fáradtságot sem éreztem.
Egy
szívrohammal megfűszerezett agyvérzéses pánikrohamot hordtam ki
a lábujjamon ahogy lassan felemeltem Iphone 5S modellemet a padló
kemény zsanérjairól. Nem ez nem történhet meg velem, ha törött
képernyővel megyek suliba akkor már nem lehetek a népszerűek
klikkjében. Akkor láttam meg, hogy minden oké, a képernyő él,
gratulálók mindenkinek, túl vagyunk a krízishelyzeten, a páciens
életben maradt.
Nagyon
csábító volt, hogy visszazuhanjak az ágyam hívogató, szexi
karjaiba, de rájöttem, hogy éhes vagyok és éreztem, hogy anya
palacsintát készít és még nem égette oda.
Szóval
volt időm, hogy még szebbé tegyem magam. Beléptem a fürdőszobámba
és láttam, hogy tegnapról ott maradt egy véres zsepi a csap
mellett amit odadobtam amikor hazaértem és belehánytam a
vacsorámat a WC-be. Még mindig fájt a fejem és megint felfordult
a gyomrom amikor a a tegnap este eseményeire gondoltam. Gyorsan
belehajítottam a gyűrött cuccot a kukába és megmostam a
fogaimat. Ki akartam jutni, amilyen gyorsan csak tudtam, de azt is
tudtam, hogy a fogaim egészsége és higiéniája rendkívüli
fontossággal bír és nem kapok nyalókát amikor legközelebb
megyek a fogorvoshoz ha fogaim állapota nem felel meg az ízlésének,
márpedig ki menne a fogorvoshoz ha nem kap érte semmit. De persze a
fogorvos csak azért ad édességet, hogy maradjon páciense akin
kiélheti szadisztikus, ferde hajlamait.
Feltettem
egy enyhe sminket, hogy elfedjem egy kicsit a felkeléskor szerzett
táskákat a szemem alatt. Még matattam egy kicsit a szekrényben,
hogy magamra dobhassak valamit, mert a mai világban valahogy még
mindig nem tolerálják ha alsóneműben mész suliba, aztán
kivánszorogtam a konyhába, ahol megláttam ahogy anya éppen
odaégeti a palacsintát. Elkéstem, mindegy, egy tonna juharszirup
és alig érezhető a korom a elcseszett kaján.
-
Anya, már mondtam, nem hagyhatod a palacsintát a tűzön, nem
vetted észre, hogy állandóan odaég?
-
De hát így szeretitek, nem?
-
Anya senki sem szereti az égett palacsintáid, még te sem.
Szerinted miért kerül a nagyi mindig kórházba miután nálunk
kajál?
-
A nagyanyádnak csak rossz az emésztése.
-
Akkor ez biztos valami genetikai betegség a családban mert
valahogy úgy tűnik, hogy mindenki aki eszik nálunk utána valahogy
mindig itt is hagyja, általában a fürdőszobában.
-
18 éves vagy, úgy gondolom képes vagy reggelit készíteni
magadnak, ha nem tetszik az amit csinálok.
-
Végül is a kormos palacsinta biztos jót tesz a szemnek meg
hasonló testi szerveknek.
-
Én is így gondoltam. Egyébként milyen volt a tegnap este?
-
Volt egy pár problémám, de a végén sikerült megoldanom
mindent.
-
Akkor jó, kicsit aggódtam, de tudtam, hogy meg tudod oldani vagyis
reméltem.
-
Ahogy mondtad, már 18 vagyok szóval asszem képes vagyok elvégezni
amivel megbízol.
-
Az anyád vagyok, úgy kell tennem mintha aggódnék. Szerinted mit
gondolnának a szomszéd anyukák?
-
A lányod vagyok, szóval úgy kell tennem mintha érdekelne.
-
Ez remek, akkor most úgy teszek mintha pénzt adnék neked.
-
Jól van, majd később kiveszem a tárcádból.
-
Kár, hogy nem tudod hova tettem.
-
Nem tudom mikor tanulod meg, hogy ne hagyd a konyhapulton ha nem
akarod, hogy elcsórjam.
-
Gondolkodtam is, hogy hol lehet.
-
Nem hiszem el, hogy felvettek orvosira.
-
Úristen, remélem, hogy nem hagytam tegnap benne a szikét a
veseműtéses betegemben. Eléggé fájt utána az alhasa és nem
találtam a kedvenc szikém.
-
Örülök, hogy érvényben van az a szabály, hogy családtagok nem
műthetnek közeli hozzátartozókat.
-
Úgy gondolod, hogy megmenetelének.
-
Az egyetlen okos gyereked vagyok, szegényen szeretnél meghalni,
mert Dawn szerencsés ha felveszik kukásnak.
-
Csak mert a húgod azt hitte, hogy Kínában lakunk amikor
átvezettünk Honolulu ázsiai negyedén, még nem jelenti azt, hogy
buta, csak egy kicsit… zavarodott, megérthető ebben a nemzetközi
világban, hogy néha nem tudjuk hol vagyunk.
-
Akárhányszor elmegyünk oda mindig sír, hogy haza akar költözni.
-
Az amerikaiak amúgy sem jók földrajzból, legalább a felük nem
tudja, hogy Hawaii az Egyesült Államok része. A húgod majd talál
egy férjet aki ugyanolyan buta mint ő és boldogan élnek amíg, az
állam el nem kobozza a házukat mert nem tudják, hogy kell
befizetni az adókat. Utána nálad fognak élni, mivel gazdag
leszel.
-
Majd lehet a szobalányom. A gazdagoknak mindig van.
-
Egyébként belehúzhatnál, mert megint el fogunk késni.
-
Ez nem az én hibám, hogy minden reggel elindulsz nélkülem és
vissza kell fordulnod.
-
Csak siess.
-
Oké, oké, mindjárt kész vagyok.
Bementem
a szobámba, hogy felkapjam a táskám meg kicsit megigazítsam a
púderomat ami eltakarta a hatalmas karikákat a szemem alatt.
Kirohantam a nappaliba, ahol mint mindig minden szét volt dobálva,
megevett Oreós és csokis papírok mindenütt, a húgom a kanapén
tespedt és valamiért egy gyilkosságról szóló riportot nézett
ami tegnap történt. Mondtam neki, hogy jó lenne ha kitakarítana
mire hazaérünk, de csak mordult egyet vagy nyögött vagy valami.
Mindegy, tudom, hogy úgyse fog. Kirohantam a kocsihoz, mivel anya
gyakorlatilag ráült a dudára, amivel felébresztette az egész
szomszédságot, mint minden reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése