2. fejezetem
Feladom, elegem van, ez már tényleg kínzás, kérlek ments meg. Na jó kicsit túldramatizálom a helyzetet, de nem baj akkor is utálom. Már kb. két teljes órája- vagy perce? Igen perce, ugyanaz.- itt görnyedek a rohadt esszém felett és még mindig nem tudom elkezdeni.
Egyáltalán minek kell ilyeneket fogalmaznunk, mintha a tanárt tényleg érdekelné, hogy mit gondolok a rasszizmusról vagy a Nutella áremelkedéséről a Walmartban. A rasszizmus elítélendő és gusztustalan, a Nutella áremelkedése pedig megbocsáthatatlan és visszafordíthatatlan bűn, halálbüntetés járna érte. Itt kivégezzük a gyilkosainkat, míg ezek a szemetek szabadon rohangálhatnak és emelgethetik a létfontosságú élelmiszerek árait. Botrányos!
Tudom, hogy tanulnom kéne, tudom. De nincs kedvem, fáradt vagyok. Mit kellene csinálnom tanulás helyett? Szerinted? Lemehetnék a partra szörfözni...ha tudnék, de nem tudok, szóval ez kilőve. Nagyon szép az idő, süt a nap, felhőmentes, tiszta kék az ég, enyhe, meleg tavaszi délután van, tökéletes arra, hogy megsétáltassam Lennyt (a kutyám). Ehhez viszont fel kellene állnom, át kéne öltöznöm, túl sok munka és megerőltetés. Tényleg tanulnom kéne, de nagyon. Holnap van három tesztem amit A-ra szeretnék megírni, mert borzasztóan rosszul állok, úgy nagyjából mindenből...talán mert nem tanulok. Hmm? Nem, ez azért van mert minden tanár utál mert hülyék és megkeseredett cicás nénik és bácsik, nem az én hibám. Ebben biztos vagyok.
Eldöntöttem. Nem, dehogy tanulok, milyen beteg ötlet ez már, mikor vár rám A Trónok harca 34. epizódja a Netflixen, két csomag Oreo keksz a párnám alatt ( hogy a a családom többi mohó tagja ne tudja megenni) és egy doboz málnás fagyi, amit tegnap vett anya. Biztos nekem. Kétségtelen. Nem szeretném, hogy azt gondolja, hogy nem értékelem fáradozásait, szóval meg is eszem, nyilván. Mondjuk ahhoz is fel kell állnom. Ennyit megér, felállok.
Ohh, eddig nem is vettem észre milyen hideg a csempénk. Zoknit kellett volna húznom. Amúgy miért is nincs elve zokni rajtam? Mert a zoknik jobbat érdemelnek ennél. Gondolj bele, az emberek folyamatos lelki tortúrának teszik ki a zoknikat azzal, hogy állandóan elválasztjuk őket egymástól, nem törődve azzal, hogy szeretik egymást és sírnak egymás után, aztán a büdös lábainkra húzzuk őket és egész nap tapossuk őket. Kegyetlen emberek. Igen a zokniknak kell egy felszabadító, aki én leszek. Elindítom a Le a zoknit pártot...talán, ha nem sok munka, végül is jó a zoknik élete, ahogy van, nem? Minek kellene nekik megmentő? Viseljék a sorsukat, úgy ahogy én is viselem a sajátomat. Az élet nem fair, csak úgy a zoknikkal mint az emberekkel, ez van. Mit gondolsz?
Gondoltam, hogy nem fogsz kielégíteni egy válasszal, de próbálkozni azért szabad, nem?
Na, mindegy, most már tényleg tanulnom kell, nem akarok évet ismételni és még egy évnyi akadémikus szenvedést adni-remélhetőleg-rövid életemhez.
Kezdjük az én passiómat. Egyébként ha érdekel igen szinte minden beadandómat ilyen nehézkesen és ennyi kínlódás árán fejem be, de most már legalább van kajám így talán túlélem az elkövetkező pár órát...percet...nem biztos.
Tudom, hogy tanulnom kéne, tudom. De nincs kedvem, fáradt vagyok. Mit kellene csinálnom tanulás helyett? Szerinted? Lemehetnék a partra szörfözni...ha tudnék, de nem tudok, szóval ez kilőve. Nagyon szép az idő, süt a nap, felhőmentes, tiszta kék az ég, enyhe, meleg tavaszi délután van, tökéletes arra, hogy megsétáltassam Lennyt (a kutyám). Ehhez viszont fel kellene állnom, át kéne öltöznöm, túl sok munka és megerőltetés. Tényleg tanulnom kéne, de nagyon. Holnap van három tesztem amit A-ra szeretnék megírni, mert borzasztóan rosszul állok, úgy nagyjából mindenből...talán mert nem tanulok. Hmm? Nem, ez azért van mert minden tanár utál mert hülyék és megkeseredett cicás nénik és bácsik, nem az én hibám. Ebben biztos vagyok.
Eldöntöttem. Nem, dehogy tanulok, milyen beteg ötlet ez már, mikor vár rám A Trónok harca 34. epizódja a Netflixen, két csomag Oreo keksz a párnám alatt ( hogy a a családom többi mohó tagja ne tudja megenni) és egy doboz málnás fagyi, amit tegnap vett anya. Biztos nekem. Kétségtelen. Nem szeretném, hogy azt gondolja, hogy nem értékelem fáradozásait, szóval meg is eszem, nyilván. Mondjuk ahhoz is fel kell állnom. Ennyit megér, felállok.
Ohh, eddig nem is vettem észre milyen hideg a csempénk. Zoknit kellett volna húznom. Amúgy miért is nincs elve zokni rajtam? Mert a zoknik jobbat érdemelnek ennél. Gondolj bele, az emberek folyamatos lelki tortúrának teszik ki a zoknikat azzal, hogy állandóan elválasztjuk őket egymástól, nem törődve azzal, hogy szeretik egymást és sírnak egymás után, aztán a büdös lábainkra húzzuk őket és egész nap tapossuk őket. Kegyetlen emberek. Igen a zokniknak kell egy felszabadító, aki én leszek. Elindítom a Le a zoknit pártot...talán, ha nem sok munka, végül is jó a zoknik élete, ahogy van, nem? Minek kellene nekik megmentő? Viseljék a sorsukat, úgy ahogy én is viselem a sajátomat. Az élet nem fair, csak úgy a zoknikkal mint az emberekkel, ez van. Mit gondolsz?
Gondoltam, hogy nem fogsz kielégíteni egy válasszal, de próbálkozni azért szabad, nem?
Na, mindegy, most már tényleg tanulnom kell, nem akarok évet ismételni és még egy évnyi akadémikus szenvedést adni-remélhetőleg-rövid életemhez.
Kezdjük az én passiómat. Egyébként ha érdekel igen szinte minden beadandómat ilyen nehézkesen és ennyi kínlódás árán fejem be, de most már legalább van kajám így talán túlélem az elkövetkező pár órát...percet...nem biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése